Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020.10.31

Új magyarázat van a rejtélyes Tunguszkai-eseményre : A Tunguz-meteoroid még mindig a Nap körül keringhet, és újra lecsaphat .

1908. június 30-án kora reggel a transz-szibériai expressz utasai egy a Naphoz hasonló fényerejű objektumra figyeltek fel, amely szédítő sebességgel száguldott át a felhőtlen égbolton. Néhány másodperccel később olyan erősen kezdett rengeni a föld, hogy a vonat kénytelen volt vészfékezéssel megállni. A rengést félelmetes dübörgés kísérte. Azokat, akik kiszálltak a vagonokból, forró fuvallat csapta meg, az arcuk pedig leégett a mikrohullámú sugárzástól. Hogy pontosan mi lehetett a tudománytörténetbe Tunguszkai-esemény néven bevonult jelenség, máig nem tudni. Csak abban van egyetértés, hogy egy kozmikus eredetű objektum robbant fel a köves-Tunguszka és a Léna folyam vidéke felett.

 

Az 1908. június 30-án helyi idő szerint reggel 7 óra 13 perckor a szibériai Alsó-Tunguszka és a Léna folyó térségében a földi atmoszférába belépett tűzgömbbé vált objektum az akkor , utólag elvégzett számítások szerint a légkör legalsó rétegébe érve, a talajszinttől számítva nagyjából 6-10 kilométeres magasságban felrobbant .

 

A detonáció, amelynek ereje hozzávetőleg 15-20 megatonna TNT robbanási energiájával, azaz 1500-2000 hirosimai atombomba energiájával volt azonos, a robbanás epicentrumától 65 kilométeres távolságra fekvő Vanavara községben bezúzta az ablakokat, tokostól kifordította az ajtókat, és a lökéshullám földhöz vágta az embereket.

 

A robbanás epicentruma lakatlan terület fölé esett , de azok a pásztorok akik a közelben legeltettek , a nyájukkal együtt szó szerint elpárolgtak az iszonyatos erejű robbanásban .

 

Az epicentrumtól nagyjából 500 kilométeres távolságban haladó transz-szibériai expressz utasai számára is félelmetes élmény volt a robbanás. A szemtanúk elbeszélése szerint egy Naphoz hasonló fényességű objektum haladt át a kora reggeli derült égbolton , majd amikor eltűnt , néhány másodperc múlva erős rázkódást éreztek , amit mély és hangos morajlás követett . A talaj olyan erősen rázkódott, hogy a mozdonyvezető attól tartott kisiklik a szerelvény, ezért vészfékezéssel megállította a vonatot. Azok, akik kiszálltak a vagonokból, forró fuvallatot éreztek az arcukon. Amikor visszaszálltak a kocsikba, csak akkor fedezték fel, hogy felégett a bőrük. A detonáció keltette rengés erőssége elérte a Richter-skála szerinti 4,5 -5-ös fokozatot. A Tunguszkai-esemény utáni napokban világszerte világítófelhőket figyeltek meg a magas légkörben, többek között az Egyesült Államok felett is.

 

A lakott településektől távol fekvő és nehezen megközelíthető területre az első világháború, majd a bolsevik forradalmat követő zűrzavaros idők miatt csak az esemény után 19 évvel később, 1927-ben küldték ki az első tudományos expedíciót. Az expedíciót Leonyid Alekszejevics Kulik geológusprofesszor vezette , akinek kollégáihoz hasonlóan - az volt a prekoncepciója, hogy a Tunguszaki-eseményt egy légkörbe érkezett méretes meteoroid, vagy kisebb aszteroida felrobbanása okozta. A helyszínre érkezett tudósokat megdöbbentette az eléjük táruló látvány. Még 19 évvel a Tunguszkai-esemény után is, mindenfelé jól láthatók voltak a pusztítás nyomai . Megállapították , hogy nincs egyértelmű becsapódási kráter, és nem találtak meteorit-, illetve a földfelszínből kidobott, nagy hő és nyomás hatására átalakult törmelékdarabokat sem. A tajga fáinak lombjait az epicentrum környékén a robbanás lökéshulláma lecsupaszította, de a fákat függőlegesen hagyta, távolabb azonban sugárirányban kidöntötte azokat. A legfurcsább felfedezésük viszont az volt , hogy a leggondosabb kutatás ellenére sem találtak semmiféle becsapódásra utaló nyomot.

A sok új eredmény ellenére is nyitva maradt a nagy kérdés .

A Kulik-expedíció után hosszú évtizedekre feledésbe merült a Tunguszkai-esemény kérdésköre. Csak a Szovjetunió 1991-ben történt felbomlása után került ismét az érdeklődés középpontjába Szibéria megválaszolatlan rejtélye.Az országon belül a szovjet időkben általános utazási korlátozások megszűnés, valamint a katonai körzetek jelentős részének felszámolása lehetővé tette a tudósok számára, hogy az 1990-es évektől korlátozások nélkül kereshessék fel a Tunguszkai-esemény helyszínét . A kutatókat megdöbbentette, hogy csaknem egy évszázaddal a katasztrófa után még mindig jól láthatóak voltak a pusztulás nyomai.

Természetesen napjaink kutatóit már a csúcstechnika is segíti. A modern expedíciók talajmintákat gyűjtöttek , és korszerű geodéziai módszerekkel rekonstruálták a robbanás mechanizmusát. Mivel a kinematikai modellszámítások legalább 70, de legfeljebb 200 méter közötti átmérőjűre becsülik a titokzatos kozmikus objektum átmérőjét, a legtalányosabb kérdés továbbra is az, hogy egy ekkora tömegű égitest talaj feletti kis magasságban történt felrobbanása miért nem hagyott semmilyen becsapódási nyomot maga után. A talajminták laboratóriumi vizsgálta kimutatta, hogy az epicentrum környékén nagy koncentrációban találhatók kozmikus eredetű szferulák, valamint egy normál esetben rendkívül ritka fém, az irídium is. (A meteoroidokban és aszteroidákban az irídiumnak igen nagy a koncentrációja.) Vlagyimir Alekszejev, az orosz Innovációs és Termonukleáris Kutatások Intézetének munkatársa szerint a helyszínen a talajból és fákból vett minták arra utalnak, hogy a Tunguz-esemény hátterében egy szerves anyagokban gazdag üstökös állhat.

A Tunguz-esemény 112. évfordulóján annak magyarázatára orosz kutatók egy új, meghökkentő elmélettel álltak elő. Danyiil E. Krennyikov (Szibériai Szövetségi Egyetem, Krasznojarszk), valamint munkatársai, a krasznojarszki Szibériai Állami Egyetem, a Számítógépes Modellezési Intézet, a Kirenszkij Fizikai Kutatóközpont, a Moszkvai Fizikai és Műszaki Egyetem és a Lebegyev Fizikai Intézet kutatói részletes számítógépes modellezéssel azt vizsgálták, hogy 50, 100 és 200 méter átmérőjű, túlnyomórészt vízjég, kő vagy vas anyagú kis égitestek a Föld légkörébe különböző sebességgel és szöggel érkezve elérhetik-e a felszínt, vagy vannak köztük olyanok, amelyek kipattannak a légkörből, és óriási lökéshullámot keltve visszakerülnek a világűrbe bolygóközi pályára.

A számítógépes szimulációval elvégzett számítások azt mutatják, hogy Tunguszkában egy nagyméretű, 200 méter körüli átmérőjű vas aszteroida léphetett be a légkörbe.

A KUTATÓK SZERINT A NAGY TÖMEG ÉS A PÁLYASZÖG MIATT AZ ATMOSZFÉRÁBA BEHATOLÓ ÉGITEST NEM SEMMISÜLT MEG !

Az aszteroida a felszín felé közeledve összenyomta maga alatt a légoszlopot, ami egyfajta katapult-hatásként „visszalőtte" az égitestet, amely az atmoszféráról lepattanva, tovább folytatta útját a Nap körüli pályáján.

EZ MEGMAGYARÁZZA A ROBBANÁST, VALAMINT AZT IS, HOGY MIÉRT NEM MARADT SEMMIFÉLE BECSAPÓDÁSI NYOM.

A mostani kutatás során nem vizsgálták, hogy milyen lett a kis égitestnek a légkörből történt visszapattanás utáni új keringési pályája, vagyis nem tudjuk még azonosítani a valószínűsíthetően ma is a Nap körül keringő meteoroidot, kisbolygót. Talán nem is fogjuk, mert a probléma rendkívül nehéz.

A Tunguz-esemény magyarázatán túlmutató általános következtetés hogy a földi légkörbe a múltban is és a jövőben is behatolhatnak kis égitestek (meteoroidok, kisbolygók), majd onnan kipattanva tovább folytathatják útjukat a bolygóközi térben, vagyis a Tunguz-jelenséghez hasonló földi lokális katasztrófák a múltban is bekövetkezhettek, illetve a jövőben is előfordulhatnak. Tehát az égitestek közötti új típusú ütközési kölcsönhatás lehetőségét is felvetették a kutatók. A kis égitesteknek a légkörből a világűrbe történő visszapattanása a földi atmoszféra egyfajta védelmi mechanizmusát is jelenti: a meteoroidok és kisebb aszteroidák nem érik el a felszínt, és nem okoznak nagyobb becsapódási katasztrófát bolygónkon. Ilyen eseményre volt példa 1972. augusztus 10-én egy nappali fényes tűzgömb a Grand Teton Nemzeti Park (Utah) egén, amelyet több videó is megörökített. Akkor egy kb. ezertonnás vasmeteor (meteoroid) zúgott el a megfigyelők szeme láttára a Sziklás-hegység felett délről észak felé, a kanadai Edmonton és Calgary városok irányába, de szerencsére kipattant a légkörből, vagyis a Föld atmoszférája megvédte ezeket a városokat és környéküket egy lokális katasztrófától.

A Tunguz-eseményt okozó kis égitest a fenti elmélet helyessége esetén a Földre és a Holdra továbbra is potenciális ütközési veszélyt jelenthet. Ez is alátámasztja azt a nyilvánvaló igényt, hogy a földközeli kis égitestek megismerése, felfedezésük és nyomon követésük még inkább hangsúlyos feladat legyen a jövőben is – az aszteroidanap szellemében is .

Az orosz kutatók a Tunguz-eseményt a légkörből a világűrbe visszapattanó kis égitesttel magyarázó elméletüket a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society folyóiratban ismertették .

További adatok és képek a forrás oldalakon :  

origo.hu   és   csillagaszat.hu

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.