24 város - Letenye bemutatása .

Videó a teljes bejegyzésben . 

A videó elérhető a képre kattintva .

Egy cseppnyi Amerika Göcsej egyik eldugott szegletében. Bázakerettye és környéke a 20. század közepén a magyar olajipar központja volt. Mára a termelés szinte teljesen leállt, mivel az már nem gazdaságos, bár a mélyben még mindig kb 10 millió tonna kőolaj található. Lepusztult, rozsdaette infrastruktúra és a környékbeli erdőkben lépten-nyomon előbukkanó elhagyott kútfejek emlékeztetnek a hajdani, olajos múltra.

Videó a képre kattintva .

A Búbos vöcsök tanösvényen sétálva jártuk be a Kányavári-szigetet, amely az egyetlen olyan terület a Kis-Balaton térségében, amely szabadon látogatható.

Zalavár és Balatonmagyaród között tábla jelzi a Kányavári-szigethez leforduló utat, s már ez a szakasz is felkészíti az ember lelkét a nyugalomra.

A betonút végén egy parkolóhoz érünk, amely a szezonban őrzött, és fizetni kell érte. A kerékpárosok fedett tárolóban hagyhatják a bicókat, mosdó és egy kis büfé is a kényelmet szolgálja.

Innen indulunk a sziget felfedezésére egy fahídon keresztül, amely ragasztott gerendákból álló, háromnyílású ívhíd.

A szigetre érkezve egy kellemes pihenőt alakítottak ki tűzgyújtási lehetőséggel, padokkal.

Itt áll egy madármegfigyelő hely, vagy nevezhetjük kis-kilátónak is .

A Búbos vöcsök tanösvény mintegy két kilométer hosszú, 15 állomásos, egész évben látogatható, 1-1,5 óra alatt végigjárható.

A sziget kedvelt horgászhely is, de ha nem ennek a szenvedélynek hódolunk, akkor is sétáljunk le a partra, biztos, hogy nem üres víztükröt találunk.

.......

Egy ismert kúria, pincemúzeum , rétesfesztivál , vagy amit akartok

Tótszerdahely – Egy kis hídon állunk meg. Körülöttünk az öreg fák alatti burjánzó növényzet ingoványt takar. A zöldes szövedék lepte víz mentén elszáradt fatörzsek.

– Ezeket a hódok döntötték a mederbe. Néhány éve jelentek meg az állatok, ami azt jelenti, hogy tiszta a víz és a környéken háborítatlan a vízi világ – mondja Tislér István, Tótszerdahely polgármestere, akivel a Murára igyekszünk, de útközben megnézzük az egykori bányatavakból horgászparadicsommá átalakult vizeket is. Turisztikai sorozatunk házigazdájának jó oka van láttatni ezt a környéket, hiszen a falu idegforgalmi fejlesztését a Murára is alapozzák. Ez a gyors vizű folyó a falutól mindössze egy kilométerre képezi Tótszerdahely, s egyben az ország határát is. A folyó túloldala már Horvátország, Tótszerdahelyen is zömében horvát ajkú nemzetiség él, bár a faluban már egyre több magyar is megtelepült. Tislér István azt mondja, hogy a további turisztikai fejlesztési lehetőségeiket is a horvátokkal együtt képzelik el, a jelenlegi pályázataikkal is az Interreg Magyarország-Horvátország Együttműködési Program 2014-2020 közötti lehetőségeit célozták meg.

A horvátok a 18. században települtek a térségbe, miután a török uralta vidék elnéptelenedett a folytonos rablások, majd a törököt kiűző csapatok pusztítása miatt.  A Rákóczi szabadságharc után nem csak a megtorlás, hanem az 1710-es pestisjárvány is rettenetes pusztítást végzett az itt élők körében. Az ezerhétszázas évek elején több horvát nemes kapott erre birtokot, s a népesebb Muraközből 1770-re  benépesedtek az itteni falvak, köztük Szerdahely is, amelyet 1790-től hívnak a jelenlegi nevén. A kis kápolnán kívül az egyetlen említésre érdemes történelmi épületként a Fedák Sári-kúria maradt meg a faluban, viszont ez utóbbi nagyon leromlott állapotban leledzett.

– A Fedák-kúriában található most a Muramenti Nemzetiségi Területfejlesztési Társulás munkaszervezetének központja, amihez Letenye és még 13 magyar település, a horvát oldalról pedig húsz falu tartozik. Érdemes szót ejteni erről a házról, s egykori gazdájáról is, hiszen Fedák Sári regényes élete is vonzó a hozzánk látogatók számára. Amikor a Fedák-emlékszoba anyagát gyűjtöttük, magam is láttam a keszthelyi színházban eredeti plakátot róla. Az ő előadásaira kétszer annyiba került a jegy, mint a többi darabra. Fedák Sári nem gázsiért lépett fel, hanem részesedést kért a bevételből – meséli Tislér István.

.......

Murarátka vendégházával, táji szépségével várja vendégeit .

A falu eredetileg fent volt a hegyen, akkor négy utcája is épült.

1866-ban ezért ide építették a Szent Orbán kápolnát. Ennek történetét onnét tudom, mert a falu akkori urának, Inkey Imrének a felesége, Kiss Jozefa több évig küzdött azért, hogy a kápolna megépülhessen. A zágrábi levéltárban megtalálták a levelezést. 1850-ben az egyházi és világi méltóságoknak írt leveleiben könyörög, szinte megalázkodik, hogy a kápolnát engedjék megépíteni, mert a szomszédos szemenyei plébánia, ahova a falu akkor tartozott, nagyon ellene volt, hogy itt templom épülhessen. Két éve ünnepeltük a kápolna megépítésének 150. évfordulóját, amire szépen felújítottuk az épületet. Eredeti, értékes fa szobrait restauráltattuk – eleveníti meg a kápolna történetét Pál Józsefné, Ildikó polgármester, aki Németh Rudolffal, az önkormányzat alkalmazottjával mutatja meg Murarátkát, ami az egyik gyöngyszeme a Mura-völgyének.

A kápolna a környék egyik legmagasabb pontján áll, a Mura felé nézve innét óriási távlatok nyílnak meg a tekintet előtt. A hegy alatt, a falu mentén vezet a hetvenes autóút, ami mögött a szeszélyes vizű folyó kanyarog. A völgy burjánzik a zöldtől, az ártéri erdőknek kedvezett a mostani időjárás. A másik irányban dombok hullámoznak, oldalukon erdőkkel, szőlőkkel.

Feltűnik, hogy a falu két, jól elkülönült részből áll. Letenye felől is van egy falurész, aztán a Mura holtága következik, s majd Rátka másik falurészébe találja magát az utazó.

– Az 1403-as írások szerint a falu már akkor két részből állt. A háború után kezdett a hegy elnéptelenedni, de még a hetvenes években is lakott ott jón néhány család – mondja Ildikó.

A török időkben az 1570-es támadásokat követően pusztává vált a település, amit először 1353-ban lehet fellelni iratokban. Több mint száz évvel később, 1691-ben tesznek újra említést a faluról, ahonnan 1733-ban ismét elköltöztek az emberek. Ezt követően 1770-ben települtek le a térségben családok, ekkor 37-en éltek itt. Az Inkey család megjelenését követően, 1802-től kezdődött a nagyobb ütemű népesedés, 1830-ban már 142-en laktak Murarátkán. A háborút követően 1949-ből van adatunk, amikor 164 házban 769-en éltek. A falu utolsó földbirtokosa Rüdt-Collenberg Veiprecht Hugó gróf volt, aki 1945-ig él itt.

Göcseji falumúzeum .

Amikor a szőlősorok között felérünk a parcella tetejéig, visszanézünk a mögöttünk hagyott völgyre.

Tekintetünk végig szalad a széles, többnyire burjánzó ártéri erdőkön, bokros réteken, sárgálló mezőkön, s valahol igen távol elakad a horizontot lezáró, kéklő hegylánc sziluettjén. Ezek már a horvátországi Varasdi hegyek, valahol a zöld lombáradatban kanyarog országhatár-folyónk a Mura. Víztükre nem csillan meg a napfényben, mintha csak féltenék, jótékonyan elrejtik előlünk az ártéri erdők, viszont az előtte lévő muraszemenyei tavak láthatóak. Miként, a több településrészből álló Muraszemenye templomának tornya is világít a tájban. A lábunk alatt húzódó autóút aszfaltcsíkja is kiemelkedik a mezőkből, látjuk a Szlovénia felé, vagy Letenye irányába tova futó kamionokat, autókat, miként a hatalmas kavicsszállító teherautókat is, amelyek a szemenyei bányatavakból szállítják a kavicsot, a földet az autópálya építéséhez, s felhőnyi port vernek fel a számukra kijelölt elkerülő úton…

-Most egyre több horvát vesz magának a hegyen szőlőt, s átjárnak megművelni, míg a magyar tulajdonosok elöregedtek, a gyermekeiknek meg nem kell a hegy. Trianon előtt a környéken sok horvátnak volt szőlője, amit a határ lezárásával elveszítettek. A mi szőlőnk is egykor horvát birtok volt. Amikor a hatvanas évek végén lehetővé tették a kishatárforgalmat, eljöttek meglátogatni bennünket a volt tulajdonosok Domásáról, aztán meghívtak bennünket, s mi is jártunk náluk. Azóta már nekünk sincs meg a szőlőnk, ami főleg noha volt, kivágtuk, s nem ültettünk újat – eleveníti fel a múltat a polgármester.

Akkor még nem lehetett tudni, de mára már világos, a szénhidrogén kutatás érdekében végrehajtott robbantás nem a leáldozóban lévő kőolajbányászat életét hosszabbította meg, hanem  a nagyvilágra nyitott ajtót Kistolmács számára.

-A robbantás a geológiai kutatás során, a szénhidrogén bányászat érdekében történ, azért, hogy elzárja a víz útját a mélyben, a falu határában volt ugyanis egy forrás. Viszont, ahelyett, hogy elapadt volna a víz, még nagyobb erővel tört, s tör azóta is a felszínre. A forrás vízhozama eléri a 260 liter/perc mennyiséget – avat be az immár több mint harminc évvel ezelőtt történtekbe Birkás  Zoltán a falu első embere, turisztikai sorozatunk következő állomásán, Kistolmácson.

A kustánszegi víztározó Zala megye egyik legszebb részén, a göcseji szegek-vidékén terül el, s nem csak a horgászokat hívogatja a partja.

A strandolásra is alkalmas mintegy tizenöt hektáros tó mellől turistautak vezetnek a közeli csodaszép erdőkbe.

1987-ben a Kislengyeli-patak felduzzasztásával hozták létre az elbűvölően szép kis tavat.

A völgyzárógátas tó a horgászok paradicsoma.

Horogra akadhatnak keszegfélék, kárász, ponty, amur, süllő, csuka, busa, harcsa, vagy épp balin.

Nyugati része strandolásra is alkalmas , ahol a parton homokos focipálya, strandkosárlabda pálya, játszó- és piknikezőhely szolgálja a kikapcsolódást.

A vár nevét a Thadeuca (Tátika) honfoglalás kori nemzetségről kapta. Ők építették az alsó várat, feltehetően még a tatárjárás előtt. Akkoriban ritkaságszámba ment a magán kővárak építése Magyarországon, csak a legjelentősebb családok tudták az effajta építkezést és a vár fenntartását megengedni maguknak. A nemzetség hatalmaskodásai miatt a elveszítette a várat, annak tulajdona a Kaplony nemzetség beli Zlaudus későbbi veszprémi püspök kezébe került.   

Tátika történetéhez tartozik egy legenda egy szerelmespárról, Rezy Sándorról a szomszédos vár uráról és Magdáról, akit mostohaanyja meg akart ölni. Szerencsére Sándor ezt meg tudta akadályozni, de a szerelem mégsem teljesülhetett be, Sándor előbb Rómába ment bűnbocsánatért, majd katonaként elesett a török elleni harcokban. Magda pedig a veszprémvölgyi apácák közé lépett, és ott is halt meg. A történetet Kisfaludy Sándor költő szedte versbe Tátika címen. Az OSZK online archívum jóvoltából a Tátika szóra kattintva olvasható a beteljesületlen szerelem története.

Magyarország madártávlatból - Zala

Zala megye a Dunántúl délnyugati részén terül el. Székhelye Zalaegerszeg. A megye területe két nagyobb tájegységre, a Keszthelyi-fennsíkra és a Zalai-dombságra bontható; utódja a királyi Zala vármegyének, amely egészen 1950-ig a Balaton-felvidéket is magába foglalta.

Az Őrség kincsei

Milyen is az Őrség? Tarka rétek, erdők, és hullámzó dombok közt laknak a vendégszerető és hagyománykedvelő helyiek. A friss levegő, falusi nyugalom és madárcsicsergés garantálja a feltöltődést, viszont a kulturális programok, fesztiválok, túrák gondoskodnak az aktív kikapcsolódásról. Tartsatok velünk, mutatjuk, melyek az Őrség legszebb helyei, és mit érdemes csinálni, ha az idei terv: nyaralás az Őrségben!

Az Őrség varázsa

Nem könnyű röviden megfogalmazni, mitől is olyan különleges ez a kis szeglete Magyarországnak. Földrajza önmagáért beszél, az Őrségi Nemzeti Park igazi természeti kincs. Emellett a tájegység gazdag múlttal rendelkezik, már a honfoglalók idején is lakták – lévén az ország nyugati kapuja, őrállókat telepítettek ide, innen az Őrség elnevezés is. 

Ami pedig a jelent illeti, a hagyományok tovább élnek, a régi stílusban épült házikóktól a fazekas mesterségig. A jellegzetes őrségi táj elmaradhatatlan eleme a harangláb is, ami több helyen is fellelhető. Az is a hely sajátossága, hogy a települések úgynevezett szeres elrendezésűek, azaz a dombtetőkön elszórtan álló házikók adják a településszereket, ezek pedig együttesen alkotják a településeket. Őriszentpéter például 9 szerből áll.