Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2021.06.01

HIÁBA ÖNTÖZÖD, HA NEM JÓ A TALAJ – AVAGY A TRAGIKUS ÉLETUTAK LÉLEKTANA

Van egy nagy hasonlóság a virágok és az emberek között: mindketten könnyen elhervadnak – látszólag minden ok nélkül is.

Egyik nap még virulni látod, a következő napon viszont már feltűnik, hogy valami nagyon nincs rendben vele. Aztán egyre rosszabb lesz.

Mindent megteszel, hogy elkerüld a hanyatlást – öntözöd a virágot, segítesz a szenvedő embertársadnak, vagy épp a saját életeden próbálsz valamit változtatni –, azonban jó esetben is csak lassítani tudod a folyamatot.

Virágok. Emberek.

Megpróbálhatod megmenteni őket, de az életet adó víz – és a reményt adó szeretet – lehet, hogy kevés lesz.

Sok virág ugyanis nem azért hervad el örökre, mert nem kap elég vizet, hanem azért, mert nem jó a talaj, amiben él. 

Nincs benne tápanyag. És pontosan így mennek tönkre az emberi életek is.

Mert hiába a rendszeres locsolás, hiába a lelkek ápolgatása, ha gondolatok táptalaja mérgezett.

Ezt a mérget szívjuk magukba minden egyes nap, és csak keveseket sikerül termékeny földbe átültetni.

A helyzet elszomorítónak tűnik, de szomorkodással még egyetlen akadályt sem ugrott át senki. A mérgező táptalajból való szabadulás is csak egy feladat. Egy megoldandó feladat, mint minden más, amit problémának látsz a világban.

És mint minden feladatnak, ennek is létezik megoldása.

Teljes tartalom és forrás : Hiába öntözöd, ha nem jó a talaj – avagy a tragikus életutak lélektana 

 

Hiába öntözöd, ha nem jó a talaj - krónika